A dennewitzi csata 1813. szeptember 6-án zajlott le XIV. Károly svéd király vezette szövetséges (svéd-orosz-porosz) és a Ney által parancsnokolt francia haderő között és a szövetségesek győzelmével végződött.( A német források kihangsúlyozzák a porosz győzelmet és von Bülow szerepét, mert a csatában zömében csak porosz erők vettek részt, a maguk erejéből elért győzelem felvillanyozta a poroszokat; ezt tekintették a Napóleon elleni felszabadító küzdelem egyik döntő lépcsőfokának.) Ez a vereség akadályozta meg a francia császárt Berlin elfoglalásában és vezetett majd a lipcsei népek csatájához.
ELŐZMÉNYEK:
1813. augusztusának végén a francia császár azt tervezte, hogy Berlin – az ellenséges erők egyik fővárosának – elfoglalásával kiüti a poroszokat a további harcokból. Oudinot marsallt bízta meg a feladattal, aki több csatában kudarcot vallott, a legdöntőbbnek a großbeereni csatában elszenvedett veresége bizonyult, amikor Wittenbergig szorították vissza. Ekkor bízta meg Napóleon a Neyt a parancsnoksággal.
A CSATA:
Ney marsall megközelítőleg 58 000 katonájával szeptember 6-án ismét megkísérelte Berlin elfoglalását, ekkor került összeütközésbe a porosz-orosz vegyes erőkkel Dennewitznél. Őket – a korábbi Bernadotte francia marsall – Károly svéd koronaherceg vezette. Ney nem akarta megismételni Oudinot marsall korábbi a großbeereni csatában elkövetett hibáját és egyben tartotta seregét, hogy a seregrészek ne szakadjanak el egymástól, hosszú menetoszlopban indult a támadásra a legegyszerűbb úton. Ennek következtében a csata „hullámzóvá vált” ahogy a friss franciák és a megerősített szövetségesek rohamai váltották egymást. Egy másik sajátossága is akadt a francia hadseregnek, főképpen az oroszországi hadjáratban szinte teljesen elveszett lovasság miatt: hiányos lett a felderítőképessége. A másik gondjuk a feszült viszony a két francia parancsnok között: Oudinot bosszantotta, hogy Ney alá osztották be. Ney elhatározta hogy gyors menetben indul Berlin irányába, keveset törődött a felderítéssel, így a franciák belesétáltak a szövetségesek összegyűlt védelmi erőibe. Kezdetben a szövetségeseket visszaszorították, de Bülow poroszai megerősítették az amúgy is főképpen poroszokból álló svéd koronaherceg seregét. Bülow szerette volna átvenni a szövetségesek irányítását a nap hátralévő részében. A csata újabb lendületet vett és a franciák már a győzelem küszöbéhez érkeztek, de Ney nem kapott támogatást Oudinot-tól, ami döntően befolyásolta az ütközet végső kimenetelét. Ney egyedül akarta a győzelem dicsőségét megszerezni, de egy váratlan homokvihar elszakította Oudinot-tól, ami megfordította a csata kimenetelét. A szövetségesek megkettőzték a támadó erejüket, Bernadotte pedig megérkezett a seregével a franciák bal szárnyára, a franciák visszavonulásra kényszerültek. A franciák 8-10 ezer katonát, a szövetségesek 7-9 ezret veszítettek.
KÖVETKEZMÉNYEK:
Bajorország kilépett a háborúból a berlini hadjárat kudarca után. A többi német állam ingadozni kezdett a Francia Birodalom támogatásában. Friedrich Wilhelm von Bülow megkapta a Dennewitz grófja címet.
Forrás: wikipedia.org |