Területén már a 6. században a nyugati szlávok (vendek) két kisebb települést hoztak létre (Berlint, mely mocsárvilágba ágyazott szigetet jelent és Köllnt (Cölln), melynek jelentése: cölöpökre épített ház). Az ezredfordulót követő német expanzió (német lovagrend, hospesek) következtében a vendek jobbágysorba kerültek, s a két várost egyesítették, s a régi-új Berlin nevet vette fel, majd 1307-ben városi kiváltságokkal is felruházták.  I. Frigyes 1709-ben Berlint tette meg a születőben lévő birodalom központjává. A város felvirágoztatásában azonban a legnagyobb érdemeket a kor egyik legagilisabb uralkodója, II. Frigyes könyvelheti el magának. Noha több (nagyobb és központibb helyen fekvő) riválisa is lehetett volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a weimari köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet). A második világháború alatt az amerikai-angol bombázások nyomán súlyos sérüléseket szenvedett. Mivel szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és az angol-amerikaiak (főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. A 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) ezért bekerítő hadművelettel körülzárták a várost - döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá), majd több hetes ostrommal (május 9-re) elfoglalták. Ezzel jelentős része megsemmisült.

A KETTÉOSZTOTT VÁROS:
1945 júniusától kezdve négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai-brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Németországi Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy vidéki fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási övezet a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett.
1949-ben a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihídat szervezve több hónapon át ellátták a várost. Az NDK által 1961. augusztus 13-tól létesített Berlin Fal illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn, és az NDK-ból a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek brutális megtorlása számos halálos áldozatotot követelt. 1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár "különleges kapcsolatok fűzik hozzá". A városrész közúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították. A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt, 1990-től Berlin ismét Németország fővárosa lett, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba.

Forrás: kulturport.hu