A Spree folyó partján lévő települést vend népek  alapították a VII. században, akiket a német hódítók szépen, lassan kiszorítottak. Berlin a XIV. században a Hanza-szövetség tagjává vált, így fontos kereskedelmi központtá nőtte ki magát, aztán 1486-tól a Brandenburgi Választófejedelemség székhelye. 1871-re a város lakosainak száma 826000 fő, ekkor már az egyesített Németország fővárosa.A harmincas években Európa egyik legnyitottabb, legizgalmasabb városa. A II. világháború teljesen romba döntötte, majd 1961-ben egy fallal ketté is szakadt... 1990. október 3-a után az egyesített német állam fővárosa lett, és újfent izgalmas, mozgalmas metropoliszként tartják számon... Első alkalommal még az antivilágban jártam Berlinben. Levelezőtársam szüleivel és egy lakókocsival elindultunk Lipcse magasságából a Keleti-tenger felé. Anyukája cipőt akart venni, ezért útközben megálltunk az Alexander Platz  közelében és bevettük magunkat egy  Salamander boltba. Arra emlékszem, hogy nagy volt a forgalom, meg ott magasodott a tévétorony, és mindenki németül beszélt... Utóbbi azóta sem változott gyökeresen, legfeljebb sokkal több a turista, mint régen. Akkor a medve és a tévétorony volt a nagy attrakció, most a Reichstag és a Checkpoint Charlie, ennyit biztosan változott a világ... Berlin jó idővel fogadott ezen a májusi hétvégén, egyet azonban megjegyeztem: pulóver és esőkabát nélkül egy lépést se, mert pillanatok alatt képes megváltozni az időjárás. Berlinben érzed, hogy együtt él veled a város, lüktet és fejlődik, folyamatosan kész a változásra, a megújulásra. Érdemes ide vonattal érkezni, mert a Hauptbahnhof már maga is látványosság, jó az első benyomás. A legalább ötszintes pályaudvaron hullámzik a tömeg a vonatokkal, márkaüzletekkel teli épületben. Üzletet működtet itt  a TomTaylor, a Douglas, a Casa Moda, a Calida, sőt, a Swarowsky is. Persze, van  McDonald's és Burger King, ázsiai konyha és tucatnyi kávézó, pékség és fagyizó, gyógyszertár, butik és persze, jönnek- mennek a vonatok, amik tiszták, pontosak és megbízhatóak. Ott tartózkodásunk idején az alsó szinten éppen egy Audrey Hepburn-kiállításnak adott otthont a pályaudvar, ami az UNICEF és a Német Vasutak (DB) közös produkciója volt. A városlakók pedig  általában kedvesek és segítőkészek, és láthatóan fontos nekik, hogy értsük egymást. E nagy kedvesség alól „üdítő” kivétel volt a taxisunk – akinek szülei Joshi Barath országában látták meg a napvilágot – szóval, ő nem volt kedves, nem tudta, hogy hol a hotel, amikor meg rájött, azt kérdezte, miért nem megyünk inkább gyalog. Hiába, a taxis mindenhol sajátos módon értelmezi a dolgokat. Szállodánk a Hotel Tiergarten nevet kapta valamikor a XIX. és XX. század fordulóján, az állatkert közelében gubbaszt, amolyan felújított békebeli, tiszta, rendes és csendes.  Turistaként a tömegközlekedést választottuk 72 órás bérlet segítségével, ami még egy csomó látványosságra kedvezményt is adott. Jó a föld fölötti és föld alatti részleg is, utóbbiban a tisztaság hagy némi kívánnivalót, meg arra lent vannak arcok is... Mehettünk volna bátran bringával is, mert sok a kerékpárút, de az autósok is nagyon vigyáznak a drótszamárral közlekedő őslakosokra és a tétován kerekező turistákra is. Néhol annyi kerékpár parkolt, hogy Ázsiában éreztem magam, persze, a motorizációs robbanás előtt. Az utcákat járva, érzi a vendég, hogy valaha nagy birodalom fővárosában jár, amelynek polgárai mertek nagyok lenni; a széles sugárutakon jól érvényesülnek az  impozáns épületek, amelyek a múltban készültek és az egyesítés után születettek is.

KELET ÉS NYUGAT HATÁRÁN:
Az elmúlt majd húsz évben összeépült a város keleti és nyugati fele, ma már csak direkt emlékművek őrzik a fájdalmas múlt emlékét. Igazi „új emlékhely” a Checkpoint Charlie, mellette a fal emlékeit felvonultató múzeummal. A berlini fal megléte alatt a világútlevéllel rendelkező külföldiek, az NDK-funkcionáriusok és az NSZK berlini megbízottjának munkatársai (és csakis ők, valamint a megszálló katonai erők) ezen a határátkelőhelyen tudták átlépni a Kelet- és Nyugat-Berlin közötti határt. Neve a C betűből ered, melyet a szövetségesek harmadik határátkelőjük jelölésére használtak – és a C „neve” az USA által használt ICAO (International Civil Aviation Organization – Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet) ábécéjében „Charlie”. 1945-től 1990-ig volt szolgálatban, az amerikaiak alakították ki. A „határátkelőhely” kifejezés helyett használt „ellenőrző pont” („Checkpoint”) arra utalt, hogy az USA a berlini belső határt nem ismerte el törvényes államhatárként. 1990-ben itt tartották a megszálló hatalmak búcsúünnepségét, mikor is a „szövetségesek” feloldották Berlin „megszállt város” státuszát. Mostanság az  utca közepén egy hatalmas tábla és egy apró őrbódé áll. A tábla egyik felén egy orosz, a másikon egy amerikai katona képmása tekint ránk. A bódé a homokzsákokkal az egykori határátkelőt szimbolizálja.

SONY CENTER:
Az újabb idők másik nagy látványossága a 2000-ben nyílt ultramodern Sony Center, amely a Potsdamer Platzon található. A hét külön álló épületből álló, 26500 négyzetméteres komplexumot, amelyben az üveg és az acél dominál, Helmut Jahn tervezte, megépítésének teljes költsége nyolcszázmillió dollár volt. A bevásárló- és szórakoztatóközpont legmagasabb épülete 103 méter magas. A Sony Centert évente nyolcmillióan látogatják. Rengeteg bolt, étterem, hotelszoba, múzeum található itt, és helyet kapott egy rendezvényközpont, egy hagyományos és egy IMAX-mozi is.

A RÉGMÚLT DICSÉŐSÉGE:
Nekünk, akik a vidám barakkot élőben élvezhettük, nem volt vonzó a trabantos szafari, sem a nercusankák tömkelege és a „kiváló dolgozó” kitüntetések sem hoztak izgalomba, de számos időtlen műemlék és építészeti alkotás található Berlinben, és számtalan koncert – komoly és könnyű –, kiállítás tehet izgalmassá egy hosszú hétvégét, netán többet. Sportbarátoknak ráadásként ott a Herta focicsapata is. Az Unter den Linden, amely egy 1,5 kilométer hosszú sugárút, a Berlini Palotától a Tiergartenig, a Brandenburgi kaputól keletre, a Spree folyó mellett húzódik. Berlin központját még mindig két részre osztja: tőle nyugatra parkok, paloták, bevásárlóközpontok, keletre pedig széles utcák és szocialista épületek találhatók. Innen is jól látszik a Brandenburgi kapu, amely a német főváros jelképe, tetején a négy paripával vágtató Nikével, a győzelem istennőjével, szinte üzenve, hogy sosem adják fel. A közelben van a Múzeumsziget is, ahol az ókor csodás emlékeivel találkozhat a látogató. Itt az operaház és a Humboldt Egyetem, meg a Német Történeti Múzeum és a berlini dóm, meg sok más szépség is, és az útvégén az Alexanderplatz a tévétoronnyal és a medvével. És akkor nem jártunk a Gendarmenmarkt nevű téren, a koncertteremmel, a francia és a német székesegyházzal és a középkort idéző Nikolaus-Viertelben sem. Az újraegyesített város újabb szimbóluma a Reichstag.

REICHSTAG:
A Sir Norman Forster által nemrégen átépített épület előtt minden napszakban hosszú sorok kígyóznak, hiszen reggel nyolctól éjfélig látogatható. Egyébként  a Bundestag (a német parlament alsóháza) ülésezik itt.  Az átalakítás 1995-ben kezdődött, háromszázmillió euró ráfordításával. Az eredeti kupola helyett (ami a II. világháborúban megsemmisült) az üléstermet egy ellipszis alaprajzú üvegkupola fedi, ami bejárható és fantasztikus. Az új épületben az első parlamenti ülésnap 1999 áprilisában volt. Eredetileg is parlamentnek épült, a Német Birodalom parlamentjének, 1884–94-ig; Paul Wallot tervezte neoreneszánsz stílusban. A korinthoszi oszlopokkal díszített nyugati bejárat fölé 1916-ban helyezték a „Dem Deutschen Volke” („A német népnek”) feliratot. Itt, az erkélyről kiáltotta ki Philipp Scheidemann a Weimari Köztársaságot 1918-ban. 1933 februárjában az épület leégett (innen származik a mondás, hogy „ég, mint a Reichstag”) – ez sokak és a nácik szerint, a kommunisták műve volt, mások szerint pedig a náciké, hogy lejárassák a kommunistákat. A tűz után helyre sem állították, a háború alatt légvédelmi ütegeknek adott helyet – ezért és szimbolikus jelentősége miatt is a szövetségesek előszeretettel bombázták. A felújításról 1956-ban döntöttek, ami 1961–64 között, Paul Baumgarten tervei alapján részben meg is történt; ezután kiállításoknak, társadalmi eseményeknek adott otthont. Itt tartották az újraegyesítési ünnepséget is 1990-ben. Pihenésképpen elmehetünk az állatkertbe, amely egyébként Európa legrégebbije, hajózhatunk a Spreen és a kanálisokon, shoppingolhatunk a KaDe WE-ben vagy ahol kedvünk tartja, kávézhatunk parkban, utcán és folyóparton, ahol akár a tengerparti fíling is átélhető. Mindenképpen érdemes  pár napon át élvezni ezt a lüktető, mégis nyugodt, élhető és szerethető várost.

Forrás: tiaramagazin.hu