A MÚZEUM TÖRTÉNETE
A hatalmas méretű, dísztelen múzeumépület Alfred Messel és Ludwig Hoffmann tervei alapján épült 1910 és 1930 között. (A tervezésben Wilhelm Wille, Walter Andrae és German Bestelmayer is részt vett.) Németországnak a második világháború utáni megosztásával a gyűjteményt is megosztották. 1959-ben a Pergamonmuseum-ot Kelet-Berlinben nyitották meg újra, míg a Nyugat-Berlinben található kiállítási darabok 1995-ig a charlottenburgi kastélyban kaptak helyet.

ANTIK GYŰJTEMÉNY
Az antik gyűjtemény a brandenburgi fejedelmekig megy vissza, akik az ókor klasszikus darabjait gyűjtötték. 1698-ban egy római archeológus gyűjteményének megvételével jött létre tulajdonképpen a gyűjtemény, ami csak a Régi Múzeum 1810-es megnyitásával lett a nagyközönség számára megtekinthető. A gyűjtemény jelentős része a Olümpia, Szamosz, Pergamon, Milétosz, Priéné és Didüma területén végzett ásatásokkal egészült ki.Az antik gyűjtemény kiállítóterei a Pergamon Múzeum középső traktusában, valamint az északi szárnyban helyezkednek el. Az itt kiállított antik építészeti alkotások, plasztikák és kisművészeti alkotások tizenkét évszázadot fognak át, bepillantást nyújtva a görög-római ókor társadalmainak kultúrájába és művészetébe. A kiállított műalkotások a legismertebb kultúrcentrumok műalkotásainak sokrétűségét és jellegzetességét bemutatva (lelőhelyeik tekintetében a görög anyaországot, a tőle keletre levő Égei-tengeri szigeteket és Kis-Ázsiát, nyugatra és északnyugatra Itálián át a Rajna-vidéket és Galliát, északkeletre pedig a Fekete-tengertől Észak-Afrikáig), időrendben és területileg elrendezve tárulnak a látogató elé.

• A gyűjtemény egyik fő attrakciója az első csarnok nyugati fala előtt felállítva uralkodik a helyiségen: a római kori Milétosz hatalmas méretű piaci kapuépítménye. A „Markt-Tor” tulajdonképpen egy szimmetrikus elrendezésű, kétszintes homlokzatarchitektúra, két előugró oldalszárnnyal, számtalan szépen kidolgozott építészeti elemmel (tagozattal). Mint a szemben lévő pergamoni „Trajans-Halle”-ban kiállított modellről megtudható, az építmény a déli piac északkeleti sarkán állt. (Egy milétoszi polgár alapítványából, i. sz. 165-ben létesítették márványból, egy a korábbi hellenisztikus kori kapu helyén, annak átépítésével. I. sz. 900-1100 közt egy földrengésben megsemmisült, 1903-1905-ben tárta fel Th. Wiegeland és H. Knackfuß).
• Ugyancsak Milétoszból származik a csarnok középrészén kiállított, Orfeuszt rókával és hollóval ábrázoló üveg/márvány-mozaik padlózat (i. sz. 2. sz. második fele), amely eredetileg egy polgári ház ebédlőtermét díszítette.
• A kiállítócsarnok sarkán és szembeni oldalfalánál felállított homlokzati oszlop-építmények Traianus és Caracalla pergamoni templomairól származnak, úgyszintén innen való két kolosszusfejezet is.
• A múzeum kétségtelenül legnagyobb vonzerőt kiváltó, névadó együttese a „Pergamoni Zeusz (Athéné) oltár” feltárt leletanyaga, részben rekonstrukciós felállítással, részben a csarnok („Telephos-Saal”) körítőfalain felsorakozó reliefszalagokkal. A pergamoni királyság fénykorában, i. e. 180-159 között II. Eumenész uralkodása alatt Zeusznak és a városvédő Athénének hálaként létesítették, a Pergamont és szomszédos partmenti városokat fenyegető galaták (kelták) ellen nyújtott isteni támogatásért. Feltárása a pergamoni vár ásatásai során, 1878/86 között - több kampányban - történt, Carl Humann német mérnök irányításával. A várhegy oldalában elkülönülten, csodálatos szép környezetben álló szentély helyén ma csak az alapjai lelhetők fel, a felépítmény ide került. A kiállítási csarnokban a 36,44 x 34,20 m-es alapú szentélyből csak annak a szabad lépcsősort is körülvevő nyugati oldala, s ennek két szélső szárnya lett felállítva, az ide tartozó reliefsorokkal. A feltárt, s a szentély legfőbb további művészi értékét képviselő (2,30 m magas) reliefszalagokat (szakaszokat) a terem körítőfalaira erősítve mutatják be. Témájuk mitologikus, az istenek és gigászok (félistenek) harcát ábrázolják. A felvezető szabadlépcső előtti fő reliefsor Telephosz (Pergamon alapítójának) legendáját ábrázolja.
• A terem középrészén, a padlózatban helyezték el II. Attalosz várbeli palotájának (Héphaiszteion) mozaikpadozatát (kőmozaik, i. e. 150 k.).
• Az oltáregyüttest befogadó terem bejáratát a II. Eumenész által építtetett Athéné-szentély kétszintes (dór/jón portikuszá¬ból alakították ki (i. e. 2.sz. második fele).
• A görög-jón szobrászatot és kisművészeti alkotásokat befogadó termek kiállított művészeti tárgyaiból teljes keresztmetszetében kirajzolódik az antik görög/hellén kultúra és művészet fejlődése, a környező térségekből érkező hatások (Kis-Ázsia, Egyiptom) be- és ráépülése anyag-, tematika- és stílus tekintetében. (Nőszobor gránátalmával – az archaikus mosolyú „Berlini Istennő” Dél-Attikáról, i. e. 575 k. stb).
• Az antik római művészet görög kultúrára lapolódása, majd önálló kibontakozása, az első császárok korának mintegy két évszázadra jellemző másolatkészítéstől (Platón mellszobra) a tipikusan római művészeti alkotások megjelenéséig (Caracalla mellszobra isz. 211 k., Kentaurmozaik Tivoliból, isz. 2. sz.) és birodalomszerte észlelhető elterjedéséig (Thészeusz/Minótaurosz bronz szoborcsoport Aphrodisziaszból, késő 1. sz.) a tárgyi emlékekkel gazdagon megtöltött kiállítótermekben tanulmányozható.

KÖZEL-KELETI GYŰJTEMÉNY
Az Elő-ázsiai Múzeum a Louvre, a British Museum és az Anatóliai Kultúrák Múzeuma mellett az orientális ókor (őskor) legjelentősebb gyűjteményének számít. 2000 m2-es kiállítási területén nyújt ismereteket Kis(Elő-)–Ázsia 6.000 évnyi időszakot átfogó történelméről, kultúrájáról és művészetéről. A gyűjtemény a Pergamon Múzeum keleti szárnyában, 14 teremre osztva helyezkedik el. A jelentős építészeti emlékek, reliefek és kisobjektumok mutatják be világhírü jelentőségét azoknak a német tudósoknak, akik kiásták őket. Ezek a sumér, babiloni, asszír és északszíriai, kelet-anatóliai térségekről származnak, amelyek napjainkban Irak, Szíria és Törökország területéhez tartoznak. A kiállított leletek sokrétűségét és különösen nagy számát csak a múzeum részletes kiállítási vezetőfüzetből lehet áttekinteni.

• Az írás i. e. 4. évezredbeli kifejlődéséhez, a sumérek művészetéhez és kultúrájához Uruk leletei nyújtanak kulcsot (4. terem). Agyagtáblákon és bélyeglenyomatokon keresztül terjedt el az írás (írásbeliség) az egész közel-keleti térségben.
• A múzeumépület központi része (8. terem) váltja ki az egyik felfokozottabb érdeklődést. Ott az érdeklődő látogatót az óriási méretű, pompás, és ragyogó színeiket mindmáig megtartott reprezentatív babiloni építmények várják: az ünnepi felvonulás útja, az Istar Kapu(i. e. 6. sz kezdete), valamint II. Nabú-kudurri-uszur (i. e. 604-562) király tróntermének díszített falfelületei. Ezeket az eredetileg használt mázas színestéglák számtalan töredékeiből összegyűjtve - eredeti valós méretükben - rekonstruálták. A falfelületeken - Babilon istenségeinek szimbólumaiként - oroszlánok, bikák és sárkányok, jelennek meg.
• A „Babilon-Saal”-ban különleges figyelmet keltve látható Marduk városvédő isten főszentélyének, Bábel tornyának modellje, valamint Hammurapi király híres törvényoszlopának egy másolati példánya.
• Uruk rekonstruált templomának homlokzatai (5. terem) az elő-ázsiai monumentális architektúra i. e. 3. és 2. évezredi műveinek további különlegeségeit jelentik. Egy homlokzatot színezett, égetett agyagszegecsekkel díszítve, valamint máshonnan előkerült nagyméretű, égetett téglából létrehozott reliefeket.
• Különleges jelentőséggel bírnak a korabeli Assziria fővárosából, Kalhuból származó palotareliefek (i. e. 9. sz.). Egy újasszír palotaegyüttes rekonstrukciója sorsán egy eredeti ajtónálló meseszerűen megformált alakjáról készített öntvény. Az i. e. 2./1. évezredbeli asszírok művészi és kézműves ügyességét és szakszerűségét korsók, ékszerek, szerszámok, agyag- és kőreliefek, továbbá különféle anyagokból készített kisplasztikák mutatják be.
• Bogazköyből származó, változatos funkciójú kislelelek (3. terem) képviselik a hettita korszakot (i. e. 2. e.), kerámiák, bronzfegyverek, pecsétnyomók, íráspróbálkozások, továbbá az újhettita-kori Sakcagözüből, származó háromalakos - oroszlánvadászatot ábrázoló - orthosztát (i. e. 8. sz.). A termek közti átjáróban helyezték el a Boghazköy (Hattusas) déli városkapuját védő két kőszfinxet (i. e. 1325 k.).

ÉREM GYŰJTEMÉNY
A múzeumegyüttesben őrzött mintegy 500 000 példányt képviselő numizmatikai gyűjtemény az i. e. 7. századi kis-ázsiai megjelenésétől kezdve a pénz-érem használatnak a 21. századi érem és medaillon darabokig teljes időrendjét felöleli. A Bode Múzeum századik születésnapja alkalmával az éremgyűjtemény egy hatesztendőnyi tartamra terjedő rekonstrukciót bonyolított le, ezt követően 2006-ban a gyűjtemény a Bode Múzeumban ismét megnyílt. Azonban mindemellett a Pergamon Múzeum keretében továbbra is fennmaradt egy mintegy 2000 darabnyi különleges jelentőségű antik éremből álló kollekció. Ez a gyűjtemény távlatban az Altes Museumba és a Museum für Vor- und Frühgeschichte-be fog véglegesen helyet kapni.

ISZLÁM MŰVÉSZTEK MÚZEUMA
Az iszlám vallású népek művészetét bemutató múzeum a Pergamon Múzeum állandó kiállításaként az épület déli szárnyában helyezték el. A műalkotások a Spanyolországtól Indiáig terjedő térséget ölelik fel. Súlypontban azonban kifejezetten a Közel-Kelet és Egyiptom áll. A 18 kiállítási teremben körüljárva építészeti elemektől a könyvművészet tárgyai, szőnyegek, fa- és elefántcsont metszetek, kerámiák, bőrdíszművek és fém tárgyi emlékek tekinthetők meg. A műalkotások mintegy ezeresztendős időintervallumot ölelnek fel, mindezek történelmi és geográfiai összefüggések súlypontjainak megfelelően rendezve.

NÉPRAJZI MÚZEUM
A néprajzi gyűjtemény alapvető feladta a történelem egyes korszakai kulturális és mindennapi életének eszköztárát és azok használati jellegzetességeit bemutatni. Ennek a múzeum(rész)nek a jelentősége a második világháború nagy károsodása (mintegy 80%-os megsemmisülés) felszámolásával, illetve azt követően rohamosan fejlődött, s már 1957-ben a tradicionális néprajz tárgykörében önálló kiállítással jelentkezett a látogatók felé.

• A folyamatos gyűjtés és feldolgozás eredményeképpen pedig már 1961-ben létrejött az önálló szakterületeket felölelő kiállítás. Ezidő alatt számtalan időszakos kiállításnak is otthont adott.
• A néprajzi múzeum (gyűjtemény) az 1889-évi alapítása óta ad otthont a Rudolf Virchowhoz és munkásságához tartozó, bemutató emlékanyagnak is.
• 1960-ban sikeres kampányt szerveztek a keleti tenger menti halász—tengerész életmód tárgyi emlékeinek felkutatására, s feldolgozására.
• 1964-ben megrendezett különkiállítás a „Mezőgazdaság régen és ma” címmel az átalakuló agráréletről adott képet.
• A 70-es évektől folyamatos gyűjtést végez a városi-, főleg nagyvárosi életmód alakulása és átalakulása témakörben, az indusztriális és posztindusztriális társadalom jellegzetes tárgyi és szellemi elemeiből.

Több jel arra mutat, hogy e gyűjtemény napjainkban átalakulóban van, az aktuális honlap szerint ide kerül elhelyezésre például a mindeddig a Pergamon Múzeumban levő, önálló éremgyűjtemény is.

forrás:wikipedia.org