Potsdam kötelező kirándulás minden Berlinbe tartó turista számára. A német Versailles alig félóra vonatozásra van a főváros központjától, és a pazar kertben elszórt kastélyegyüttes legalább félnapos látnivalót kínál. A kastélyok építésének ötlete Nagy Frigyes porosz király fejéből pattant ki, mint ahogy az igazi Versailles láttán-hallatán a kor minden magára valamit is adó uralkodója megépítette saját Versailles-át. A terveket Georg Wenzeslaus von Knobelsdorff készítette Nagy Frigyes személyes felügyelete alatt, aki oly nagy mértékben formálta ízlésével az építkezést, hogy azt gyakran frigyesi rokokónak nevezik. A potsdami paloták legfőbb éke a gondtalanság palotája, merthogy ezt jelenti franciául a Sanssouci neve, ez a meglepően kicsi, elegánsabb francia udvarházra emlékeztető, alig tízszobás palotácska. Az 1745 és 1747 között épült Sanssouci Nagy Frigyes személyes nyaralója volt, ahol a katonakirály két csatározás közben kipihenhette a fáradalmait, anélkül, hogy különösebb nyüzsgés lett volna körü­lötte. A Sanssouci azonban ravasz tervezés: egy lejtő tetejére épülve szemből egyszintes, szerény épület, a hátsó front azonban lenyűgöző a mélyen lenyúló, hatalmas, lépcsőzetes teraszokkal, a franciásan formára nyírt bokrokkal és a párát hintő szökőkutakkal. Knobelsdorff után a holland Jan Bouman vette át a tervezést, és méltónak bizonyult elődjéhez: a palota ma is látható állapota zömében az ő keze munkáját dicséri. Mivel a Sanssouci csak amolyan nyári lak volt, nyaraló, mondhatnánk manapság, víkendház – habár ez kissé kádári hangzású és nagyon nem illik a barokk pompához –, tény, hogy a palota kicsinyke, így szépség ide vagy oda, szükség volt egy nagyobb épületre, ahol az Euró­pában növekvő rangú porosz királyi udvart méltóképpen lehetett elhelyezni. Ezért döntött Frigyes az Új Palota létesítése mellett, amely 1763 és 1769 között épült fel, s erősen hasonlít szép kortársához, a bécsi Schönbrunni kastélyhoz, csak kisebb kiadásban, ami meg is felelt a két uralkodóház akkori hatalmi szerepének. A Berlint nyugatról átkaroló erdős-tavas zöld terület ma is a berliniek legkedveltebb pihenőhelye. A Wannsee, a Havel, a Jung-fern vagy a Tegelersee partján napozók, vizén pedig szörfözők múlatják az időt. Nem is csodálhatjuk, ha a korábbi korok arisztokráciája is szívesen időzött itt, építve errefelé kiskastélyt, palotát és villákat egyaránt. Még az uralkodó család, a Hohenzollernek sem hagytak fel Potsdam szépítésével: az utolsó palota már a királyiból császárivá avanzsált dinasztia végnapjaiban épült. Ez a Cecilienhof épülete, amelynek építését 1913-ban kezdték el II. Vilmos német császár utasítására, hogy megfelelő rezidenciát biztosítsanak a trónörökös Frigyes Vilmosnak és feleségének, Ceciliának, aki az épület névadója lett. A háborús kiadások miatt a tervezett 1915 helyett csak 1917-re készült el az angolos, Tudor stílusban épült kastély, ahol – nem uralkodóként – 1926 és 1945 között élt Frigyes Vilmos és Cecilia, míg a Harmadik Birodalom óriási robajlás közepette történt összeomlása és a szovjet veszedelem elől el nem menekültek. A Cecilienhof ekkor válik igazán híressé, hiszen ez az épület biztosított helyet a második világháború európai szakaszának befejezése után a potsdami konferenciának: a ma is látható, Moszkvában gyártott 3 méteres kerek asztal mellett tárgyalt 1945. július 17. és augusztus 2. között Németország és a világ sorsáról a három győztes, Truman amerikai elnök, Churchill, majd Attlee brit miniszterelnök, illetve a szovjet generalisszimusz, Sztálin. Potsdamot azért választották, mert Sztálin ragaszkodott hozzá, hogy a náci Németországról saját fővárosában, Berlinben mondjanak ítéletet, de hát a rommá lőtt városban egyetlen épület sem akadt, amely alkalmas lehetett volna a magas szintű konferencia lebonyolítására, így esett a választás a Cecilienhofra. Potsdam palotáin szerencsére az NDK-idők sivár egyenépítkezése nem hagyott nyomot, az épületek és a parkok nagyrészt bántatlanul megúszták a proletárdiktatúrát, így a Sanssouci és a Cecilienhof egyszerre, már 1990-ben a világörökség része lett.

Forrás: metropol.hu