Több német konzervatív politikus élesen bírálta kedden Barack Obama amerikai elnököt Törökország európai uniós csatlakozásának sürgetése miatt. Az elmúlt hetek harmóniája után a bírálatok annyira hevesek voltak, hogy több szakértő feltette a kérdést: vajon véget értek az Egyesült Államok és Németország közötti mézeshetek?
Az Ankara uniós csatlakozását korábban is határozottan ellenző német konzervatív pártok vezető politikusai igencsak rossz néven vették, hogy az amerikai elnök előbb Prágában, majd törökországi látogatása során is a leghatározottabban állást foglalt Ankarának az EU-ba történő felvétele mellett.
"Ez beavatkozást jelent az unió belügyeibe, az EU nem Obama játékszere" - jelentette ki egy keddi interjúban Bernd Posselt, a kisebbik uniós párt, a CSU európai parlamenti képviselője, aki azzal vádolta az amerikai elnököt, hogy Törökországot a NATO új főtitkárjelöltje, a dán Anders Fogh Rasmussen támogatásáért az európaiak rovására akarja "díjazni", s egyidejűleg gyengíti az európai integrációt. Posselt azt ajánlotta Obamának, hogy inkább országa 51. szövetségi államának vegye fel Törökországot.
Hasonlóan foglalt állást a CDU egyik magas rangú képviselője is. A kancellárhoz közel álló Eckart von Klaeden, - aki a CDU/CSU parlamenti frakciójának külpolitikai szóvivője - arra hívta fel a figyelmet, hogy Ankara az elmúlt hónapokban fontos kérdésekben több alkalommal is szembehelyezkedett az unió álláspontjával. Von Klaeden kijelentette, hogy a német konzervatívok szerint a teljes jogú török tagság helyett csakis az úgynevezett különleges partneri viszony jöhet szóba.
Megfigyelőknek feltűnt, hogy Obama prágai beszéde, illetve az EU-amerikai csúcstalálkozót követően Angela Merkel kancellár kerülte a konkrét állásfoglalást a török uniós csatlakozást illető sürgetésekkel kapcsolatban. Merkel csupán azt hangoztatta: egyetért azzal, hogy az unió és Törökország között szoros együttműködésre van szükség.
Sőt korábbi álláspontjához képest némileg visszafogottabban nyilatkozott a szociáldemokrata Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter is, noha pártjával együtt mostanáig a teljes jogú ankarai csatlakozás hívének számított. Steinmeier úgy vélekedett, hogy az új NATO-főtitkár jelölésével kapcsolatos török magatartás - az ellenkezés, illetve az alkudozás - mindenképpen nyomot hagy az EU és Törökország közötti tárgyalásokon