Az ország egyesítése óta legizgalmasabb taktikai csatája előtt áll a német belpolitika. A volt NDK szocialista egységpártjának (SED) az utódszervezete, a PDS a berlini kiskapun keresztül kísérletet tesz arra, hogy a 2002-es szövetségi választást követően elismert koalíciós partnerként kormányzati felelősséghez jusson a szociáldemokraták oldalán. A vörös szövetség létrejötte utáni vágy és a főváros kritikus anyagi helyzetéből adódó bizonytalanság miatt vérszemet kaptak a mindeddig kizárólag keleti regionális pártnak számító reformkommunisták. Úgy vélik, a jobb belátásra tért szocialisták álarcát felöltve, demokratikus szólamokat hangoztatva kilépnek eddigi árnyékvilágukból. Amíg a hajdani "munkás-paraszt" állam területén megalakult tartományokban az 1998-as választás során a szavazatok 5,1 százalékát kapta a PDS, addig a nyugati országrészben tavaly katasztrófával felérő eredmények születtek: a tartományi szavazások egyöntetűen a PDS elleni hangulatot tükrözték - Schleswig-Holsteinben 1,4, Észak-Rajna-Vesztfáliában 1,1 százalék. E bukás láttán Rajna-vidék-Pfalzban és Baden-Württembergben a párt lemondott arról, hogy újabb kísérletet tegyen a választópolgárok meggyőzésére. Nyilvánvalóvá vált előttük a demokratikus alkotmányra épült állam lakosainak agresszívan elutasító magatartása. A jövő évi - immár szövetségi szintű - lehetőség sem kínálkozott volna biztatóbbnak, ha nem következik be a kereszténydemokrata/szociáldemokrata szövetségre épült berlini szenátus bukása a főváros anyagi csődhelyzete miatt. A koalíciót felbontani akaró SPD azonban csak a PDS támogatásával tudta elérni a levitézlett szenátus megbuktatását, a CDU-s főpolgármester, Eberhard Diepgen lemondatását. A soron kívüli regionális választás - október 21-én - hivatott arra, hogy tisztázza a városállam zilált politikai erőviszonyait. Ezt az erőpróbát tartják a szocialisták megfelelő kiskapunak arra, hogy kitörjenek eddigi izoláltságukból. Offenzív stratégiájuk két pillérre épül: a televíziós társadalom nyújtotta lehetőségek kihasználása érdekében a barikádokra küldik a PDS főideológusát, Gregor Gysit, aki remek retorikai adottságával és villámgyorsan szervírozott, talpraesett válaszaival a különböző tévés talkshow-k vendégeként igyekszik hatást gyakorolni arra a rétegre, amelyet már Vlagyimir Iljics Lenin a polgári társadalom "hasznos idiótáinak" kategóriájába sorolt. A PDS vitathatatlanul legismertebb képviselőjét a hagyományosan józanul elemző Die Zeit hetilap így mutatta be: "Hetvenkedő figura, sarlatán, udvari bolond, aki véghezvitte azt a bűvészmutatványt, hogy az ország legtúlbecsültebb politikusának tartsák." A zöldek főpolgármester-jelöltje, Sibylle Klotz - egykor ő is az egységpárt, a SED funkcionáriusa - figyelmeztetően nyilatkozott: "Nem mindig a PDS van abban a csomagban, amelyen Gysi neve olvasható!" E megjegyzéssel nyilvánvalóan Gysi azon tanácsadó csoportjára utal, amelyben olyan levitézlett keletnémet káderekkel találkozhatunk, mint a volt külügyminiszter Oskar Fischer, Manfred Wekwerth, a hajdani központi bizottság tagja és Friedrich Wolf, Erich Honecker főtitkár ügyvédje. A PDS októberi kongresszusán mindhármójukat kitüntetésben részesítik majd "egy jobb NDK érdekében kifejtett elkötelezettségükért". Ugyancsak ezen a rendezvényen mutatják majd be a párt új, egy pontra összpontosított programtervezetét: meggyőzni a szociáldemokratákat, hogy a PDS megfelel a koalíciós feladatoknak szövetségi szinten is. E második pillér elkészítésénél - a "csak igazságosság biztosítja a jövőt" címszó alatt - a PDS végleg a búcsú hangulatát kelti az NDK-múlttól, lemondva olyan elismerő aspektusokról, amelyek hasonló fogalmazványokban mindeddig rendre felbukkantak. Most ilyen szólamok dominálnak: "Nincs visszatérés az olyan államformához, amellyel egy jobb társadalmat akarnak elérni, de ugyanakkor korlátozzák a demokráciát és megsértik az emberi szabadságjogokat." A tervezet határozottan megerősíti az elnökség igényét: balközép szövetség létrehozását a PDS bevonásával; demokratikus, szociális és ökológiai reformpolitikát eredményező fordulat biztosítását. A meglepetés erejével hat a sokat kritizált "kapitalista" üzleti politika megítélése: "A vállalkozói funkció meg az üzemgazdasági profitérdek fontos feltételei az innovációnak és a hatékonyságnak. A személyi tulajdon az önrendelkezés alapja." Nem kell rosszindulatúnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a PDS-programtervezetből kilóg a lóláb. Különösen akkor, ha hozzátesszük a szocialisták ügyvezetőjének, Dietmar Bartschnak a megállapítását: "A zöldek egyre inkább alkalmazkodnak, és így hamarosan fölöslegesek lesznek. Mi vagyunk az egyetlenek, akik nem a politikai közép felé közeledünk, és akik balra akarjuk eltolni a politikai tengelyt!" A PDS flörtje az SPD-vel nem a véletlen műve, miután a szociáldemokraták soraiból ilyen hangokat hallani: "koalícióképes az a párt, amely a demokrácia szabályainak megfelelően kerül be a parlamentbe". A bátorító állásfoglalással a domináns kormánypárt veszélyes terepre téved, a közvélemény-kutató intézetek máris utalnak arra, hogy a lakosság nagy része nem nézi jó szemmel a bal- és a szélsőbal hercigeskedését... A német választópolgároknak mindössze 28 százaléka örülne, ha Berlinben SPD/PDS szövetség jönne létre, 62 százalék kereken elutasítja ezt a lehetőséget. A nyugati tartományok címére küldött szocialista üzenetet pedig - "már lemondtunk kiöregedett és antidemokratikus politikánkról" - a megkérdezettek 65 százaléka kortestaktikai manővernek tartja, 26 százalék politikailag megbízhatatlannak minősíti a PDS-t. Az egyesített fővárosban viszont más a helyzet - Berlin a hírhedt "fal" leomlása után több mint tíz esztendővel sem olvadt politikailag össze, erre utal a PDS választási eredménye 1999-ben: 17,7 százalékkal a szocialisták alkották a város harmadik politikai erejét, de akkor az SPD még kategorikusan közölte, nem hajlandó szövetségre lépni a volt kommunista egységpárt örököseivel. Október 21-én húszszázalékos eredményre törekszik a PDS, a szociáldemokraták elutasító magatartása pedig - a jelek szerint - időközben a politika lomtárába került.

Forrás: hetivalasz.hu