A cselekvő (das Aktiv) és a szenvedő (das Passiv) igeragozás egy  cselekvést két különböző nézőpontból mutat be. Az aktívumban fontos, hogy a cselekvést a cselekvő, azaz a mondat alanya végzi. A passzívumban a cselekvő személye elmosódik, a hangsúly pedig magára a cselekvésre, illetve annak a személynek vagy dolognak a nézőpontjából láttatja, amely az aktív mondat tárgya, s amelyre a cselekvés kihatással van. A passzív vagy másképpen szenvedő szerkezetek az aktív, azaz cselekvő szerkezetek formai variánsának tekinthetők.
Der Adbecker schlägt den Hund - A sintér veri a kutyát.
Der Hund wird von dem Abdecker geschlagen. - A kutya veretik a sintér által.
A tulajdonképpeni cselekvő gyakran meg sem jelenik a mondatban.
Das Kind will mit dem Hund spielen, aber es wird gebissen. - A gyerek játszani akar a kutyával, de megharapja.

A passzívum tehát alkalmas olyan cselekvések leírásásra, amelyeknél a közlő vagy a cselekvést végző személy bárki, bármi lehet. A magyarban hasonló jelentések csak körülírással fejezhetők ki. Mivel a magyar nyelv -at, -tat képzője már csak néhány szóban él (születik, kéretik), egyébként pedig a szenvedő szerkezetek a magyarban vagy régiesnek hatnak: áldassék az Úr neve!; vagy pedig hivataloskodónak érezzük ezeket: közhírré tétetik. A német szenvedő szerkezeteknek két formája van:  Vorgens (másnéven: werden-Passiv) és Zustandspassiv (másnéven: sein-Passiv) különböztetjük meg. A Vorgangspassiv a folyamatok cselekvések lefolyásainak leírása, a Zustandspassiv pedig a cselekvések, illetve a folyamatok eredményének a leírására használ."