Kilenc év imádsága és előkészítő munkája teljesült be július 15-én Berlinben, az Olimpiai stadionban. A londoni Wembley-ben megtartott 1995-ös sikeres dicsőítő nap után Noel Richards főszervező és ötletgazda, a neves dicsőítésvezető azonnal a folytatáson kezdett gondolkodni. Így fogalmazódott meg a terv, hogy Nagy-Britannia keresztényei után Európa hívőit kell összehívni egész napos dicsőítésre, valamint a kontinensért való közbenjárás és a misszióban való közös megerősödés céljából. A választott helyszín, a berlini Olimpiai Stadion kétszeresen is szimbolikus: az 1936-os Berlini Olimpia fő helyszínén Adolf Hitler hívta egybe a versenyre a világ ifjúságát, szívében már egy náci Európa látomásával - ezzel szemben most Jézus nevében gyűltek össze a nemzetek képviselői, szívükben Isten közelgő Országának víziójával. Másrészt, ezen a helyszínen egy héttel korábban, hatalmas nemzetközi érdeklődés mellett rendezték meg a Futball Világbajnokság döntőjét. Illő volt tehát, hogy ezen a helyen a múló dicsőséget szerzett világsztárok után Jézust dicsőítse a tömeg, az igazi Világbajnokot, aki egyszer s mindenkora legyőzte a bűn és a halál erejét.

A reggel kilenckor kezdődött tíz órás program több tucat, a világ minden tájáról érkező dicsőítésvezető és zenekar szolgálatát hozta, közülük legalább tizenöten a műfaj legnagyobbjai közé tartoznak. Amikor a "nagy öregek" közül Brian Doerksen, Sue Rinaldi, David Ruis, Matt Redman, Noel Richards vagy Robin Mark vezette a mintegy 25 000 résztvevő dicsőítését, egy pillanat alatt megelevenedett a stadion, az emberek talpra ugrottak, s teljesen átadták magukat Isten jelenlévő Lelkének. De ugyanez történt, amikor a nem kevésbé tehetséges és odaszánt "utánpótlás", a fiatalabb generációk legjobbjai álltak a mikrofonhoz, mint Judy Bailey, Tim Hughes, Claas P. Jambor, Reuben Morgan (Hillsongs), vagy a talán legnagyobb tetszést aratott Delirious? zenekar tagjai.

Az evangelizációs beszédet a világszerte ismert angol Gerald Coates tartotta, missziós buzdítással és imádsággal pedig jól ismert német gyülekezetek vezetői szolgáltak, mint a neves berlini pásztor, Wolfhard Margies és Roland Werner.

Magyarországról hét busszal mintegy négyszázan érkeztünk a dicsőítő alkalomra az Ez az a nap! iroda szervezésében. Ezzel a németek után az egyik legnépesebb küldöttséget alkottuk! Mindez meg is látszott a stadionban: szektorukban időnként tucatnyi magyar zászló is lengedezett. Noel Richards külön is a színpadra hívta a csoportunkat vezető László Viktort és Prazsák Lászlót, és megkérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak közös nagy tervünk, egy Népstadionbeli nagy dicsőítő nap megvalósulásáért…

Jó volt ezt a napot Berlinben tölteni! Bár a körülmények "furcsa" egybeesése folytán az erkölcstelenségéről hírhedt Love Parade-t ugyanezen a napon rendezték meg, ez igazából nem okozott fennakadást. Csodálatos volt, hogy a sok ezer ember jelenlétében mennyire Istenre lehetett figyelni mindvégig, így ez valóban az imádság és a Szentlélekkel való töltekezés napja lehetett mindazok számára, akik céltudatosan az "odafelvalókra" figyeltek. És a reménység napja is. Hiszen lelki-szellemi szempontból Európa a Föld legreménytelenebb kontinensének tűnik... de ha ennyi, és még sok-sok ezer testvér kiált és kiált földrészünk ébredéséért, a csoda valósággá válhat...!

Forrás: ezanap.hu